A vasárnap a legnehezebb

Szakértői munkám során megfigyeltem, hogy a szakítás utáni időszakban hozzám forduló nőknek a vasárnapok a legnehezebbek.

Hétközben még ott vannak a feladatok, a kötelezően elvégzendő rutinok, a gyerek, a szülők, a munkatársak, a zsémbes főnök, van mozgás, van kihívás, vannak határidők. Furcsa módon, bár a szakítás, válás utáni időszakban ezek a feladatok terhesek, sokkal több energiába kerül elvégezni, mégis adnak egyfajta megtartást, hasznosság, fontosság érzést.

Ahogy közeledik a hétvége, te is érezheted, hogy egyre erősödik a gyomorgörcs, és szorul a mellkasod. Jön a hétvége, és a hét ilyenkor legnehezebb napja, a vasárnap.

Tudod miért ez a legnehezebb?

A vasárnap egy kapcsolaton belül általában az intimitás ideje.

Nem a rohanásé, nem a napi rutiné,hanem azoké a programoké, amikhez közelség kell:

egy közös reggeli, egy séta, egy ebéd, egy „mit csináljunk ma?” érzés.

Amikor ez eltűnik, a vasárnap üres helyekre mutat az életedben.

Ilyenkor nincs meg a hétköznapi keret, ami elterelné a figyelmet.És sokkal feltűnőbbé válik az is, amit amúgy napközben kevésbé veszel észre:

kézen fogva sétáló párok, családok, közös programok körülötted.

Erre rájön a társadalmi norma: a vasárnap a „boldog egység” , az összetartozás napja a társadalmi elvárás szerint. Ilyenkor szinte kötelező közösen ebédelni, kis közösségben, családban, párban lenni.

Ezen a ponton pedig már nem csak hiányt érzel, hanem szégyent is.

A jó hír, hogy ez nem kell, hogy így maradjon.

Amikor valaki elkezd struktúráltan foglalkozni azzal, ami benne zajlik –nem elnyomva, nem megúszva –, akkor a vasárnapok is  átalakulnak.

Már nem sodornak elérzelmileg.

És nem a hiány határozza meg az egész napod.

Ha ma kicsit nehezebb, ez azt jelenti, elértél egy olyan ponthoz, ahol érdemes ránézni arra, ami hiányzik.